együtt-lét, mi a jó a gyereknek, egyedül-lét

na most annak apropóján írok, hogy megingott eddigi magabiztos álláspontom, arra vonatkozóan, hogy egy gyereknek mi a jó.

• az, ha az anya és az apa nagyon szeretik egymást, jól érzik magukat a bőrükben, és ez a szeretet rásugárzik a gyerekre is, vagyis ennek a szeretetteljes közegnek a fészek-melegében növekedik fel, mindegy hogy hol és hogyan
• ha, a gyereket szeretik a szülők, anya is apa is megadja neki amit tud, és igyekeznek a gyerek igényeit észrevéve őt magát szeretni és ezzel egy kis csodás világot teremteni köré, amiben ők is feltűnnek itt-ott.

nem tudom mi a helyes, eddig Molnár V. Józsi bácsi útmutatása alapján azt gondoltam a szülőknek egymást kell szeretni és akkor jó lesz a gyereknek is. De rájöttem, hogy ebben is van egy kis bibi. Mi van, ha a szülőknek az a jó, hogy nem esznek húst, ők ezzel tök jól elvannak, de a gyerek mondjuk enne, és csak azért nem eszik mert utánozza őket. vagy ha esetleg olyan jó körülmények között él a család, hogy anya apa bármikor másra bízhatja a gyereket, mondjuk egy szuper jó bébiszitterre, míg ők mondjuk elmennek vitorlázni, mert nagyon szeretik ám egymást és ők attól boldogok, ha sokat utaznak, de oda nem mindig vihetik a gyereket magukkal. Akkor most az jó a gyereknek? Vagy ha pont, hogy rossz körülmények között vannak, amit a szülők maguk választottak, mert nekik szuper jó egy világvégi tanyán élni és ők ettől teljesen boldogok, és sugározzák a gyerekre szeretetüket, de ő mondjuk imádja a várost és társaságba vágyik amikor csak lehet....

Szóval meginogtam.... nem vagyok már biztos abban hogy elég az a gyereknek, ha szeretik egymást a szülők, sőt lehet, hogy néha az a jobb ha nem erőltetik, hogy szeretik egymást, hanem inkább észreveszik mi a jó mindenkinek együttvéve.

Vegyünk például valakit... (khmm... természetesen nem magamra gondolok... ) aki nem tud normális módon elmenni sehova a családjával, mert ahova az egyik menne, ott zavaró egy gyerek jelenléte, ahol meg a gyerek szeret lenni, ott unatkozik a másik, ezért külön programot kell csinálniuk. pl: apa megy hagyományőrző, ereszd el a hajam mulatságra, anya meg megy strandolni a tópartra a gyerkőccel. ez egy ideális megoldás, mert mindkét félnek megvan a maga szórakozása, persze anya is vágyna egy kis egyedüllétre, de feltételezzük, hogy meg is kapja néha, igényei szerint.
akkor ez egy idális állapot? mármint, hogy a család nem családként funkcionál ebben az esetben, mert ha családként erőltetne valamit ami nem megy, akkor pont, hogy az menne tönkre ami egybetartja őket, mert egyik sem érezné jól magát.

Én soha nem voltam egyedül eddig, mindig volt valaki mellettem, láthatáron egy régi vagy egy új kapcsolat, de hónapokig, vagy évekig semmi komoly, ezt el sem bírtam képzelni.
HÁT ÉN AZT TANULOM MEG A HÁZASSÁGOMBAN MILYEN EGYEDÜL LENNI ÉS EGYEDÜLÁLLÓ ANYAKÉNT MŰKÖDNI

Elég kemény lecke, de ha eddig nem tanultam meg, hát most van itt az ideje, mert ez egy olyan dolog, amit meg kell tanulnom. Eddig mindig azt gondoltam a megosztás a fontos,. Egy szép helyen lenni egy csodás dolgot átélni nem lehet teljes egyedül, mert csak akkor jó igazán, ha van ott valaki akivel megoszthatom az élményt.  

Mostanában sokat megyek egyedül szép helyekre, élek át csodás dolgokat, és nem osztom meg senkivel, még csak el sem mesélem, (mert erről is le vagyok szoktatva) és ott benn belül mélyen sokkal erősebb az élmény, jobban megmarad és olyan melankólikus magányos szépséges érzés.

Mindenesetre ez csak az én mostani utam, de ahogy a népmesék mondják, aki nem hiszi ( ne is higgye!) JÁRJON UTÁNA!

a munka le van tudva

Vannak olyan esték amikor igazán tudom élvezni ezt az apróságot, hogy a munka le van tudva, ami nálam ezt jelenti, el van mosogatva (hogy ne ide járjanak a hangyák lakmározni) elő van készítve a másnapi főzés (hogy nekünk legyen mit lakmározni) csend, rend fegyelem a házban (apa-baba alszik :-) és nekem még van hozzá erőm, hogy ne csak bebújjak az ágyba szunyálni, hanem írkáljak mindenféle zagyvaságot.
most például arról, hogy elkezdtem ám hízni egy pár hónapja és rájöttem, hogy nem bánom, most ennek van itt az ideje. persze először zavart, mert nem fértem a gatyámba, de most nyár van úgyse hordok még bugyit se, így nem szorít semmi, hát akkor ki is élvezem.
szóval írtam a múltkor arról, hogy eltűnt az aurám, hát már tudom hova ment, bebújt a hasamba, meg a karjaimba, meg a fenekem párnácskáiba. :-) mert hát családi élet, biztonság, egyfajta szellemi tétlenség, tunyaság, elégedett hétköznapi boldogság, esti nagy vacsorák, mikor már nyugi van, megteszik ám a hatásukat. :-) szerintem ha lenne aurám narancsos vöröses színben ragyogna és valszeg arra a nagyhasú buddha szoborra hasonlítanék energetikailag. na persze nem kell itt drasztikus dolgokra gondolni, mondjuk 5kg plusz, de hát ez egy hatvan kilósnál már sok.
most olvastam a Coelho Witch of Portobello-jában, hogy ez az éhezős, fogyókúrás dolog ránk van erőltetve. Kiegészíteném azzal, hogy szerintem az evés ösztönös, a fiamnak nincs tesója, mégis begyűri a kaját mintha elvennénk tőle, vagyis a többezer évi éhezős evolúciós emlék jól be van vésve, ha van kaja, örülni kell neki és enni. Vagyis, a kaja oda megy majd ahol a elhasználom. Mivel én most főként fizikai dolgokkal vagyok leterhelve, ezért a fizikai szintre rakódik a többlet. De régen ennél sokkal többet is ettem és mégse híztam, mert szellemileg, vagy érzelmileg leterheltebb voltam és elhasználtam ott amit megettem. Vagyis nem az a baj ha sokat eszünk, az a baj ha nem használjuk el jól, vagy nem úgy eszünk hogy az étel olyan minőségben és oda jusson ahová kell. Tudom, hogy oda jut mindenkinek ahová nekem, de nem mindegy, hogy azért eszem hogy legyen erőm feltekerni a mélyútban egy 20 kilós biciklivel meg egy 15 kilós gyerekkel, vagy azért eszem mert egy bazi fontos megbeszélésen sziporkáznom kell, vagy mert ki vagyok borulva a tönkremenni készülő házasságom miatt  és ki kell találnom valami okosat. Ezek mind másfajta táplálék energiát követelnek szerintem. Bringatolás: kolbász, hagyma kenyér. Megbeszélés: saláta, csíra, minden ami zöld. Házasságmentés: édesség, édesség, édesség

Most pedig, megyek aludni. :-)

Reumás tünetek és a gyógynövények

Nagy fába vágtam a fejszém, mert a reumás tünetek enyhítésére nem lehet egy jól bevált módszert leírni, akkor nem szedne be a gyógyszeripar sem milliárdokat ebből a betegségből.
Kezdjük azzal, hogy szerintem  végső soron nem tudják igazán gyógyítani, a tüneteket enyhítik, hosszabb-rövidebb időre csillapítják a fájdalmakat, de oki kezelést (ami a kiváltó okot szünteti meg) én nem ismerek a gyógynövények tekintetében. Persze gyógyszerek biztos vannak, de abban én nem vagyok kompetens.

Itt rögtön meg is jegyzem zárójelben, hogy kivétel a köszvényre használatos őszi kikerics magja különböző készítményekben - mert erősen mérgező - de ez nem tipikus reumás megbetegedés, mert a húgysavanyagcsere zavara miatt van, amit diétával is jól lehet kezelni. (pl, ne egyél húst)

A reuma viszont egy ízületekre kiterjedő gyulladás, amit nem tudnak mitől van ? (cáfoljon meg aki tudja) esetleg egy túlérzékenységi reakció a szervezet részéről valami baktériumfertőzés következtében. Nekem ez így elég tágnak tűnik.

De maradjunk a reumás betegségeknél:

1. lehet ez egy láz, arról most nem írok, nem gyógynövényes téma,

1. lehet egy sokízületi gyulladás, ez az én feladatom most. Általában  szimmetrikusan támadja meg a kisízületeket, (kéz, láb) fáj, deformálódik, reggel beduzzad, merev, mozgásképtelenné válik, később az izom sorvadásával járhat. Amit javasolnak, góckutatás ( hmmm.... ilyenen már voltam, persze ez a nesze semmi fogd meg jól kategória számomra... ) mozgás és fizikoterápia (ez már jobban hangzik) és persze gyógyszerek ,,, ( hamm - hamm bekaplak) egy kis fájdalomcsillapító ide, gyulladáscsökkentő oda és kész is vagyunk.

Persze én sem most nyomtam ki a spanyol viaszt, úgyhogy csak azt tudom leírni amit tanultam:

• enzimterápia: növényi enzimek használata minden mennyiségben, papaya levél, ananásztermés nedve, fügetermés, hosszan fejti ki a hatását, 10-12 hét, és nagy adagokban kell enni, 3-8 gramm / nap
• tüneti kezelés fájdalomcsillapítás, ha valaki ragaszkodik hozzá, hogy mikor már majd be.... úgy fáj, még akkor is gyógyteát főzöget, akkor ezekből válogasson: fűzfakéreg, réti legyezőfű, nyárfarügy, kéreg és levél, háromszínű árvácskafű. A tavaszi kankalin jó külsőleg borogatásba, mert gyorsabb. (viszont védett, úgyhogy NE TÉPKEDD KI!)
• Jól beváltak az illóolajok: szegfűszeg, fahéj, eukaliptusz, fenyőfélék, kamilla, mustárolajok és a rozmaring- illóolajok. KÜLSŐLEG javasoltak, gyorsabban hatnak, közvetlen a célszövethez jutva
• Gyulladáscsökkentők az enyhébb vagy erősebb bőrirritációt, gyulladást kiváltó anyagok, amik paradox módon gyulladásgátló hatásúak. ilyen pl: kapszaicin (paprikában), mustárolajok, méhméreg.
• egyszerű de nagyszerű a melegítés, melegen tartás, fürdő, meleg borogatás, a már említett illóolajokkal vagy mezei füvekkel (ezt így lehet kapni, hogy mezei füvek, de ideírom latinul: Graminae flos)  pakolásban.
• persze legtöbbször a salakanyagok felhalmozódásában látják az okokat, ezt lehet tisztítókúrával orvosolni, de mint ahogy a betegség is lassan alakul ki, lassan is gyógyul. Átmosóterápiának ajánlják a vértisztító, hashajtó, szélhajtó csodálatos keverékét. Pl: gyermekláncfű és gyökér, csalánlevél, nyírfalevél, babhüvely. 

Száz szónak is egy a vége, a kezeléshez türelem és kitartás kell és ha lehet ne ragadjunk le egy gyógymódnál, minél komplexebb ebben az esetben annál hatásosabb.

GYÓGYÍTSD MAGAD ÉS ISTEN IS MEGGYÓGYÍT!

álom álom merre járok

elég érdekes álmaim vannak és ráadásul sokat is álmodok, (gondolom az ilyenek kezdenek el blogot írni) és arra gondoltam kéne ebből csinálni valami jó kis novelláskötetet, de mivel nem érzem magam elég tehetségesnek vagy inkább türelmesnek az íráshoz ezért hagyom, hogy a jó kis ötleteimet elragadja az internet álságos plágium szele. nesze kapd el ha tudod.
sokat mondják, hogy a mostani kor az információ kora, rengeteg helyről áramlik az adat és emberi léptékkel szinte felfoghatatlan mennyiséget vagyunk képesek gyártani, tárolni, lehívni stb. én már régóta érzem hogy ezt a sok infót nem tudom hová tenni, nincs még egy szabad rekesz az agyamban ahova pakoljam az újabb érdekességet, pedig 10 éve nincs tévém és rádiót is csak közszolgálatit hallgatok, net előtt meg végképp csak célzatos kereséssel ülök, de mostanában már ennyi is elég nekem, hogy tele legyen egy a fejem. gondolom ez miatt álmodtam a múltkor a következőt:
kirándulni voltunk a családdal és már benne volt a levegőben, hogy valami furcsa dolog készülődik mert olyan tejfehéres volt a levegő, enyhén vibrált, mint a nagy melegben. leértünk egy patak partjára, de széles volt, mint egy hegyi patak a Tátrában és leültünk a partjára kicsit pihenni. persze Nimród fiam odament a szélére egy kicsit játszani meg kezet pancsoltatni de nagyon hideg volt a víz, nem aggódtam, hogy beljebb merészkedik, nem bírja a hideget. egyszer csak nézek oda és Nimród benne van a vízben, nem veszélyesen, hanem a kb 10 cm magas vízbe belefeküdt, mintha csak hűsölni akarna, úgy ruhástól mindenestől. odarohanok hozzá fogom a kezét, nehogy elsodorja az áramlás, (nem volt erős a szélén csak lágyan ringatta a ruháját) és próbálom őt kihúzni. Egyszer csak látom, hogy kezdenek eltünedezni a lábai. persze bepánikoltam, mert nem értettem az egészet, hogy lehet hogy a lába egyszer csak kezd átlátszóvá válni és látom alatta a kis színes kavicsokat a vízben. ráadásul ez az átlátszóság kezd felfelé terjedni és már a feneke felé közelít. ahogy ott guggolok a parton, fogom a két kezét a fiamnak, nézek a szemébe kérdő tekintettel, mi ez az egész, miért nem jön már ki, nem fáj ez neki, akkor jön a válasz a fejemben, nem szóval csak gondolattal. ne félj anyu nem fáj, ennek most így kell lennie, túl sok volt már az információ a világban és a víz úgy döntött elnyeli, hogy megtisztuljon a bolygó a feleslegestől. nem értettem először, de aztán képeket láttam a  tengerekről tavakról és mindenféle vizekről a földön, ahogy minden ami körülötte, benne van elkezd átlátszóvá válni, kicsit ijesztően, de mégis megnyugtatóan, hogy most akkor már minden rendben lesz velünk emberekkel, visszaoldódunk oda ahonnan jöttünk, nem porból lettünk porrá leszünk, hanem vízből lettünk vízbe térünk.
körülbelül ennyi volt az álom, én is eltűntem, ahogy fogtam a fiam kezét én is átlátszóvá váltam, de érdekes módon még akkor is éreztem, hogy fogom őt és nem féltem hogy elválasztottak minket egymástól, inkább egy olyan egység érzés volt mintha újra a hasamban lenne.
olvastam Emoto könyvét a vízről, arról hogyan tárolja az információt, hogy reagál az érzelmekre, de ez évekkel ezelőtt volt. hallottam, hogy egyes 2012 es jóslatok szerint most nem a tűz hanem a víz pusztít el minket, Isten ígérete a szivárvány ellenére, de igazából nem hiszek én ebben. mindenesetre megnyugtató volt olyan világvégéről álmodni amiben nem meghaltam, hanem csak eltűntem egy tátrai hegyi patakban. ennél rosszabb ne is legyen.

a szürkemarha eltűnése

szóval az történt a múltkor, hogy kidobtam 3 kg szürkemarhát kutyaeledelnek. a fagyasztóba került valamilyen famunka cserébe, de én nem tudtam róla, és amikor egyszer pakoltam egyszerűen odaadtam a papának, hogy főzze meg a kutyának. azt hittem még az öt évvel ezelőtti birkából maradt vagy valami ilyesmi, mert az utolsó adagokat hoztam el anyától mindenféle maradékként, hogy majd megfőzzük a kutyának, mert anya ki akarta kapcsolni a fagyasztót. szóval azt hittem, hogy ez is olyan maradék és megette a kutya. persze papa se szólt semmit, hogy ez olyan jó forma hús volt, felcímkézve meg minden. rá két hétre kérdezi az uram, mikor lesz egy jó kis pörkölt a marhából. hát mondom milyen marhából, hát amit a fagyasztóba tettem. kérdezem az a felcímkézett?(akkor már derengett, hogy valami nem stimmel) azt kidobtam a kutyának. mondanom sem kell, hogy ordított, (ez ritkán esik meg vele) én meg bőgtem egész nap. aztán ahogy egy ikrekhez illik két-három nap alatt el is felejtettem és már nem is szorít a szívem körül ha rágondolok. végül is csak egy darab hús volt. ezért nem fogom magam felkötni egy fára.

hová tűnt az aurám?

néhány hónap elhanyagolás után újrakezdtem az esti tornám, és a következőket állapítottam meg.
a pocakom nehezen áll vissza három évvel ezelőtti formájára. a saját kis jóga szerű gyógytornászos sztreccsinges egyvelegemben van egy gyertya állás is két kéz lenn a földön és vicces amikor a saját lógó pocakom szembenéz velem és szemezünk egy jót, miközben a talpam felett repkednek az esti denevérek.
tehát sajnos vigyáznom kell továbbra is az esti étkezésekkel, mert egy háromgyermekes (szép formájú) anyuka azt tanácsolta, erre a megoldás a koplalás. este tudnék nyugodtan enni, mert ugyebár akkor van nyugodt lehetőségem erre, de este már TILOS
tehát úgy döntöttem megteremtem a nyugalmamat napközben is.
eddig is próbáltam magam rendben tartani a gyerkőc mellett, de úgy látszik ez mostanában nem volt elég ugyanis, ahogy nő a gyerkőc úgy nő az energiaigénye is és én sajnos eltűntem mostanában valahol a balfenéken. lehet hogy azért mert két éve egyetlen egyszer sem voltam távol egy teljes napközbent a fiam nélkül? erre most már muszáj lesz találnom egy alkalmat!
ott hagytam abba hogy szemezünk a pocakommal és jön a következő gyakorlatom egy kis légzőgyakorlatos, földdel nappal összekapcsolódós auratisztogatás. Nahát én ürítem ki magam, kilégzés belégzés, tartom a kezem a föld felé, nem jön semmi.... na gondolom biztos rossz helyre ültem, tartom a kezem az ég felé, (épp lemenőben a nap) onnan se jön semmi, próbálgatom, kicsit arrébb kuporodok, nem megy. ennek fele se tréfa, meg kell keresnem az erőt... próbálom az eddig már semmi gondot nem jelentő belülről kifelé áradó erőmet az aurámon belül kicsit összpontosítani egy narancs labdában a két kezem között, hát a nagy levegőt markoltam ott is. nem estem kétségbe, gondoltam, na ez most nem megy majd legközelebb.
próbálgattam másnap is harmadnap is, hasonló eredménnyel, mire végre beláttam hogy hát az aurám az eltűnt vagy nem is tudom. a testem szépen érzékeltem, minden ok, nem vagyok beteg, habár a hársfavirágszedéstől egy hetet prüszköltem, de semmi komoly. na akkor mi lehet az oka ennek. ági barátnőm szerinte ennek most nincs ideje, nem kell érzékelni az erőket, csak befogadni és élni vele, és kész. más szerint közvetlen teremtsek kapcsolatot, hmmm nevezzük Istennek, szóval vele. de azért engem nem hagy nyugodni. hogy most akkor csak a testem van és kész is vagyok. ...
mindenesetre a másik amit észrevettem nem testi gond és nem is fogható a korábban már leírt szülés utáni PMS- ese tünetekhez.
kevesebb a türelmem úgy általában és azt szeretném érzeni, hogy hiányzik a kisfiam és aggódok kicsit, hogy ő is gondol-e rám és hiányzok neki, és hogy fog majd a nyakamba ugrani ha meglát. Szóval olyan dolog hiányzik amit csak a távolléttel lehet megoldani. nem elég egy délutáni gyors könyvtárba-szaladás, vagy egy reggeli bevásárlás egyedül, egy TELJES NAP KELL NEKEM.
ez a következő projektem. összehozni egy ilyet. elmenni kenuzni egyet a szigetre. például.
muszáj néha kikapcsolni mert ezek a pár órák már nem töltenek fel és a fogyasztás állandó. az egyetlen ami még így is működik az a bringázás. akár babával, akár nélküle, esőben napfényben, szélben az mindig szuper.
tudom, hogy mennyire kevés még az az idő amíg ennyire igényli a fiam a jelenlétemet, és pont ezért, hogy ezt jól ki tudjam használni és türelmesen szeretettel játékosan tudjak vele foglalkozni, ezért kell néha egy kis kikapcsolódás. régen persze ezzel sem volt gond, annyit melózott az anya, hogy örült, ha este egy kicsit a gyermekével lehetett. nem mondom, hogy én keveset dolgozok, van 130 négyzetméterem takarítani, most éppen hangyák támadása alatt, főzök, sütöm a kenyeret és rakom el a gyümölcsöket. de azért annyit mégse kell dolgoznom mint régen, és ezek nagy részét gyerekkel együtt, vagy mellette csinálom, szóval mindig ott van a nyakamon :-)
anyukák, ne sajnáljatok magatoktól egy kis kikapcsolódást ha tünedezőben van az erőtök. jobb a teljes lemerülés előtt a feltöltődésre is gondolni.

szülés utáni PMS

Sajnos azt kell látnom, hogy sok ismerősöm küzd hasonló problémákkal, mint én csak több kevesebb sikerrel oldja meg őket. a PMS- ről (menstruáció előtti tünetegyüttes) sokan még csak nem is hallottak, mert valóban nekem se volt túl sok gondom a szülés előtt ezzel, és aki még fogamzásgátlót is szed annak teljesen elsimulnak ezek a menstruáció előtti hormonális hatások. A PMS - t így definiálják, idézem: a menstruáció előtt kb 1 héttel egyes nők kellemetlen fizikai és hangulati változásokat tapasztalnak: fejfájás, ingerlékenység, depresszió, folyadék visszatartás, puffadás, alvászavar, izzadás, szédülés, szívdobogás, fülzúgás, takarítási vágy, fokozott agresszió, elégedetlenség, érzékenység, sírásra hajlamosság stb.
szóval jó sok mindent lehet a számlájára írni.
én nem tudtam hogy mi bajom van, csak azt vettem észre a szülés után, hogy sokkal erősebb a ciklusom, érzem amikor peteérésem van a 14. nap körül, még azt is melyik petefészkemből indul el a sejt, és a mensesem is sokkal erősebb volt, több napig tartó vérzéssel, görcsökkel, amikre előtte egyáltalán nem volt példa. Azt gondolom ez a kortól is függ én 33 leszek, lehet hogy fiatalabbaknál nem olyan erős a hatás. Mindenesetre, észrevettem, hogy a menses előtt egy héttel ki vagyok borulva és sokkal többet vagyok lehangolt és ingerlékeny, szegény kisfiammal is, hamarabb rákiabálok, mint indokolt lenne. Gondoltam megnézem mi lehet a baj, akkor kezdtem el a terápiás lehetőségeket kutatni. Elkezdtem inni a gyógyteákat: komló cickafarkkal, bazi keserű, de nagyon hatásos. A görcsök szinte teljesen elmúltak és az ingerlékenység is szinte minimálisra csökkent, mellékhatásként kicsit álmosabb, aluszékonyabb voltam, de ennyi még belefér, ha ez a nyugalom ára. A homeopátiás szerek közül is lehet szedni valamit, kinek-kinek az igény szerint, nekem a SEPIA OFFICINALIS 15CH napi 1-2 szer 5 golyó jött be a legjobban, csak hogy értsétek mire szedhető: ... ingerlékennyé válik, a feszültségek miatt könnyen robban, takarítási vágy jelentkezik, a vigasztalást nem igényli, sőt elutasíthatja, nem kívánja a társaságot, keresi az egyedüllétet.
Lehet még próbálkozni a LACHESIS MUTUS 15CH, NATRIUMCHLORATUM 15CH, LYCOPODIUM 15CH, PULSATILLA 15CH  közül valamelyikkel. El kell olvasni a szerek leírását és amelyik a leginkább a tüneteinkre illik azt kell szedni. A gyógyszertárban el kell kérni a homeopátia napjainkban című könyvecskét, ott le van írva mind, de meg is lehet venni a könyvet, kb egy ezresért, érdemes szerintem. jól jön máskor is.
Amit még ajánlani tudok azok a Bach virágterápiás cseppek, a vásárlást én innen javaslom, itt nagyon jó leírása van az eszenciáknak.
http://www.hieronymus-bock.hu/index_1024.html
(mellékesen itt lettem én is természegyógyász-fitoterapeuta- ez itt a reklám helye ... :-)

A LEGFONTOSABB AZONBAN AZ, HOGY TUDATOSÍTSUK MAGUNKBAN, NEM A KÜLVILÁGGAL VAN BAJUNK ÉS NE HÁRÍTSUK ÁT A PARTNERÜNKRE, FÉRJÜNKRE, GYEREKÜNKRE, CSALÁDUNKRA A PROBLÉMÁNKAT!

Ez a folyamat természetes jelenség, nincs ezzel semmi baj, a hormonszintnek változnia kell, ez a nőiséghez tartozik és ahhoz, hogy gyermeket szülhessünk, de a tüneteket amit okoz ez a változás tudnunk kell kezelni, meg kell tanulnunk felismerni a jelenséget, és törekednünk kell arra, hogy minél kevesebb sérüléssel megússzuk ezt minden hónapban.
Tehát, szabályok amiket tartsunk be:
1. Ne kezdjünk hozzá nagy lelki megbeszélésekhez ebben az időszakban férjünkkel.
2. Ne hozzunk fontos, egész életünkre kiható döntéseket ekkor, (pl: én akkor most elválok, mert nem tudok vele együtt élni)
3. Próbáljunk meg kicsit kevesebbet beszélni és többet gondolkodni.
4. Őrizzük meg a nyugalmunkat krízishelyzetben, számoljunk 10 ig, lélegezzünk mélyeket (amikor a kést akarjuk a hátába vágni valakinek épp)
5. Kezdjük el értékelni, hogy van mellettünk valaki aki kibír ilyen állapotban is, és becsüljük meg ha segít, ne pedig azt nézzük mit csinál rosszul, vagy nem úgy ahogyan mi megszoktuk
6. Aludjunk minél többet, hamarabb eltelik az idő :-)
7. Kerüljük a cukros dolgokat és a koffeint, viszont ihatunk egy jó házipálinkát, elszívhatunk egy szál cigit, ha már nagy a gáz
8.  Szeressük magunkat így is, ne emésszük magunkat azzal, hogy másnak miért nincs ilyen baja, másnak mása baja, azt oldja meg ő, nekünk ez a feladatunk.
9. Vegyük sorra, milyen jó vár ránk minket, ha most épp nem is látjuk derűsen a jövőt. Pl: van mit ennem, mit főzzek holnap, van egy szép gyerkőcöm, hogyan vidítsam fel, mit találjak ki amiben jól szórakozunk mindketten, szép helyen lakom, nézzünk csak szét egy kicsit a környéken, sétáljunk egy nagyot, szeretve vagyok és én is szeretek, örülök ennek és ő is örül.
10. Végül, ne szégyelljünk segítséget kérni, ha nem megy a dolog és nem tudjuk magunk házilag megoldani, mielőtt rossz döntéseket hoznánk, beszéljük meg valakivel a problémát.

Kicsit önterápia volt ez az írás, mert én is hasonló cipőben jártam, és sikerült sok mindent megoldanom természetes módszerekkel. A hiszti amit a férjem minden nap végighallgatott és már kedve sem volt bejönni a házba munka után, a gyerekem szomorú kis arca, amikor egész nap csak ordítoztam vele minden kis apróságért, rádöbbentett arra, hogy a család boldogságának én vagyok a kulcsa és kutya kötelességem rendbe rakni magam, hogy azután mindenki rendben legyen körülöttem. Ez van, sajnos mi nők nagy dolgokra vagyunk hivatottak, és nem tehetjük meg hogy áthárítjuk, ezeket csak mi tudjuk rendbe tenni, aztán jön szépen sorban a többi családtagunk is velünk.
Mindenkinek sok sikert a havi túléléshez! :-) Írjatok ha gond van! :-)

khmmm..... megint nem találom hol lehet új cikket írni....

a kezdeti nehézségek

megtaláltam hol lehet írni! :-) micsoda siker!
a mondanivalóm több témát ölel fel
1. szülés utáni PMS (premenstruációs szindróma)
2. az információtömeg hogy fal fel minket
3. hogy dobtam ki 3 kiló szürkemarha húst a fagyasztóból kutyaeledelnek
4. lesz-e a gyerekemnek és az ő gyerekének mit enni inni, ha én itt most netezek.
 na majd a témakifejtés következik mihelyt van időm, most megyek ebédeltetni

még szűzen

ez az első írásom. nem is hiszem, hogy bárki olvassa majd rajtam kívül, de nem is baj. :-) a lényeg hogy legyen valamim duma helyett... ilyen az ha valaki elhavazódik Diósvölgyben.