együtt-lét, mi a jó a gyereknek, egyedül-lét

na most annak apropóján írok, hogy megingott eddigi magabiztos álláspontom, arra vonatkozóan, hogy egy gyereknek mi a jó.

• az, ha az anya és az apa nagyon szeretik egymást, jól érzik magukat a bőrükben, és ez a szeretet rásugárzik a gyerekre is, vagyis ennek a szeretetteljes közegnek a fészek-melegében növekedik fel, mindegy hogy hol és hogyan
• ha, a gyereket szeretik a szülők, anya is apa is megadja neki amit tud, és igyekeznek a gyerek igényeit észrevéve őt magát szeretni és ezzel egy kis csodás világot teremteni köré, amiben ők is feltűnnek itt-ott.

nem tudom mi a helyes, eddig Molnár V. Józsi bácsi útmutatása alapján azt gondoltam a szülőknek egymást kell szeretni és akkor jó lesz a gyereknek is. De rájöttem, hogy ebben is van egy kis bibi. Mi van, ha a szülőknek az a jó, hogy nem esznek húst, ők ezzel tök jól elvannak, de a gyerek mondjuk enne, és csak azért nem eszik mert utánozza őket. vagy ha esetleg olyan jó körülmények között él a család, hogy anya apa bármikor másra bízhatja a gyereket, mondjuk egy szuper jó bébiszitterre, míg ők mondjuk elmennek vitorlázni, mert nagyon szeretik ám egymást és ők attól boldogok, ha sokat utaznak, de oda nem mindig vihetik a gyereket magukkal. Akkor most az jó a gyereknek? Vagy ha pont, hogy rossz körülmények között vannak, amit a szülők maguk választottak, mert nekik szuper jó egy világvégi tanyán élni és ők ettől teljesen boldogok, és sugározzák a gyerekre szeretetüket, de ő mondjuk imádja a várost és társaságba vágyik amikor csak lehet....

Szóval meginogtam.... nem vagyok már biztos abban hogy elég az a gyereknek, ha szeretik egymást a szülők, sőt lehet, hogy néha az a jobb ha nem erőltetik, hogy szeretik egymást, hanem inkább észreveszik mi a jó mindenkinek együttvéve.

Vegyünk például valakit... (khmm... természetesen nem magamra gondolok... ) aki nem tud normális módon elmenni sehova a családjával, mert ahova az egyik menne, ott zavaró egy gyerek jelenléte, ahol meg a gyerek szeret lenni, ott unatkozik a másik, ezért külön programot kell csinálniuk. pl: apa megy hagyományőrző, ereszd el a hajam mulatságra, anya meg megy strandolni a tópartra a gyerkőccel. ez egy ideális megoldás, mert mindkét félnek megvan a maga szórakozása, persze anya is vágyna egy kis egyedüllétre, de feltételezzük, hogy meg is kapja néha, igényei szerint.
akkor ez egy idális állapot? mármint, hogy a család nem családként funkcionál ebben az esetben, mert ha családként erőltetne valamit ami nem megy, akkor pont, hogy az menne tönkre ami egybetartja őket, mert egyik sem érezné jól magát.

Én soha nem voltam egyedül eddig, mindig volt valaki mellettem, láthatáron egy régi vagy egy új kapcsolat, de hónapokig, vagy évekig semmi komoly, ezt el sem bírtam képzelni.
HÁT ÉN AZT TANULOM MEG A HÁZASSÁGOMBAN MILYEN EGYEDÜL LENNI ÉS EGYEDÜLÁLLÓ ANYAKÉNT MŰKÖDNI

Elég kemény lecke, de ha eddig nem tanultam meg, hát most van itt az ideje, mert ez egy olyan dolog, amit meg kell tanulnom. Eddig mindig azt gondoltam a megosztás a fontos,. Egy szép helyen lenni egy csodás dolgot átélni nem lehet teljes egyedül, mert csak akkor jó igazán, ha van ott valaki akivel megoszthatom az élményt.  

Mostanában sokat megyek egyedül szép helyekre, élek át csodás dolgokat, és nem osztom meg senkivel, még csak el sem mesélem, (mert erről is le vagyok szoktatva) és ott benn belül mélyen sokkal erősebb az élmény, jobban megmarad és olyan melankólikus magányos szépséges érzés.

Mindenesetre ez csak az én mostani utam, de ahogy a népmesék mondják, aki nem hiszi ( ne is higgye!) JÁRJON UTÁNA!

a munka le van tudva

Vannak olyan esték amikor igazán tudom élvezni ezt az apróságot, hogy a munka le van tudva, ami nálam ezt jelenti, el van mosogatva (hogy ne ide járjanak a hangyák lakmározni) elő van készítve a másnapi főzés (hogy nekünk legyen mit lakmározni) csend, rend fegyelem a házban (apa-baba alszik :-) és nekem még van hozzá erőm, hogy ne csak bebújjak az ágyba szunyálni, hanem írkáljak mindenféle zagyvaságot.
most például arról, hogy elkezdtem ám hízni egy pár hónapja és rájöttem, hogy nem bánom, most ennek van itt az ideje. persze először zavart, mert nem fértem a gatyámba, de most nyár van úgyse hordok még bugyit se, így nem szorít semmi, hát akkor ki is élvezem.
szóval írtam a múltkor arról, hogy eltűnt az aurám, hát már tudom hova ment, bebújt a hasamba, meg a karjaimba, meg a fenekem párnácskáiba. :-) mert hát családi élet, biztonság, egyfajta szellemi tétlenség, tunyaság, elégedett hétköznapi boldogság, esti nagy vacsorák, mikor már nyugi van, megteszik ám a hatásukat. :-) szerintem ha lenne aurám narancsos vöröses színben ragyogna és valszeg arra a nagyhasú buddha szoborra hasonlítanék energetikailag. na persze nem kell itt drasztikus dolgokra gondolni, mondjuk 5kg plusz, de hát ez egy hatvan kilósnál már sok.
most olvastam a Coelho Witch of Portobello-jában, hogy ez az éhezős, fogyókúrás dolog ránk van erőltetve. Kiegészíteném azzal, hogy szerintem az evés ösztönös, a fiamnak nincs tesója, mégis begyűri a kaját mintha elvennénk tőle, vagyis a többezer évi éhezős evolúciós emlék jól be van vésve, ha van kaja, örülni kell neki és enni. Vagyis, a kaja oda megy majd ahol a elhasználom. Mivel én most főként fizikai dolgokkal vagyok leterhelve, ezért a fizikai szintre rakódik a többlet. De régen ennél sokkal többet is ettem és mégse híztam, mert szellemileg, vagy érzelmileg leterheltebb voltam és elhasználtam ott amit megettem. Vagyis nem az a baj ha sokat eszünk, az a baj ha nem használjuk el jól, vagy nem úgy eszünk hogy az étel olyan minőségben és oda jusson ahová kell. Tudom, hogy oda jut mindenkinek ahová nekem, de nem mindegy, hogy azért eszem hogy legyen erőm feltekerni a mélyútban egy 20 kilós biciklivel meg egy 15 kilós gyerekkel, vagy azért eszem mert egy bazi fontos megbeszélésen sziporkáznom kell, vagy mert ki vagyok borulva a tönkremenni készülő házasságom miatt  és ki kell találnom valami okosat. Ezek mind másfajta táplálék energiát követelnek szerintem. Bringatolás: kolbász, hagyma kenyér. Megbeszélés: saláta, csíra, minden ami zöld. Házasságmentés: édesség, édesség, édesség

Most pedig, megyek aludni. :-)

Reumás tünetek és a gyógynövények

Nagy fába vágtam a fejszém, mert a reumás tünetek enyhítésére nem lehet egy jól bevált módszert leírni, akkor nem szedne be a gyógyszeripar sem milliárdokat ebből a betegségből.
Kezdjük azzal, hogy szerintem  végső soron nem tudják igazán gyógyítani, a tüneteket enyhítik, hosszabb-rövidebb időre csillapítják a fájdalmakat, de oki kezelést (ami a kiváltó okot szünteti meg) én nem ismerek a gyógynövények tekintetében. Persze gyógyszerek biztos vannak, de abban én nem vagyok kompetens.

Itt rögtön meg is jegyzem zárójelben, hogy kivétel a köszvényre használatos őszi kikerics magja különböző készítményekben - mert erősen mérgező - de ez nem tipikus reumás megbetegedés, mert a húgysavanyagcsere zavara miatt van, amit diétával is jól lehet kezelni. (pl, ne egyél húst)

A reuma viszont egy ízületekre kiterjedő gyulladás, amit nem tudnak mitől van ? (cáfoljon meg aki tudja) esetleg egy túlérzékenységi reakció a szervezet részéről valami baktériumfertőzés következtében. Nekem ez így elég tágnak tűnik.

De maradjunk a reumás betegségeknél:

1. lehet ez egy láz, arról most nem írok, nem gyógynövényes téma,

1. lehet egy sokízületi gyulladás, ez az én feladatom most. Általában  szimmetrikusan támadja meg a kisízületeket, (kéz, láb) fáj, deformálódik, reggel beduzzad, merev, mozgásképtelenné válik, később az izom sorvadásával járhat. Amit javasolnak, góckutatás ( hmmm.... ilyenen már voltam, persze ez a nesze semmi fogd meg jól kategória számomra... ) mozgás és fizikoterápia (ez már jobban hangzik) és persze gyógyszerek ,,, ( hamm - hamm bekaplak) egy kis fájdalomcsillapító ide, gyulladáscsökkentő oda és kész is vagyunk.

Persze én sem most nyomtam ki a spanyol viaszt, úgyhogy csak azt tudom leírni amit tanultam:

• enzimterápia: növényi enzimek használata minden mennyiségben, papaya levél, ananásztermés nedve, fügetermés, hosszan fejti ki a hatását, 10-12 hét, és nagy adagokban kell enni, 3-8 gramm / nap
• tüneti kezelés fájdalomcsillapítás, ha valaki ragaszkodik hozzá, hogy mikor már majd be.... úgy fáj, még akkor is gyógyteát főzöget, akkor ezekből válogasson: fűzfakéreg, réti legyezőfű, nyárfarügy, kéreg és levél, háromszínű árvácskafű. A tavaszi kankalin jó külsőleg borogatásba, mert gyorsabb. (viszont védett, úgyhogy NE TÉPKEDD KI!)
• Jól beváltak az illóolajok: szegfűszeg, fahéj, eukaliptusz, fenyőfélék, kamilla, mustárolajok és a rozmaring- illóolajok. KÜLSŐLEG javasoltak, gyorsabban hatnak, közvetlen a célszövethez jutva
• Gyulladáscsökkentők az enyhébb vagy erősebb bőrirritációt, gyulladást kiváltó anyagok, amik paradox módon gyulladásgátló hatásúak. ilyen pl: kapszaicin (paprikában), mustárolajok, méhméreg.
• egyszerű de nagyszerű a melegítés, melegen tartás, fürdő, meleg borogatás, a már említett illóolajokkal vagy mezei füvekkel (ezt így lehet kapni, hogy mezei füvek, de ideírom latinul: Graminae flos)  pakolásban.
• persze legtöbbször a salakanyagok felhalmozódásában látják az okokat, ezt lehet tisztítókúrával orvosolni, de mint ahogy a betegség is lassan alakul ki, lassan is gyógyul. Átmosóterápiának ajánlják a vértisztító, hashajtó, szélhajtó csodálatos keverékét. Pl: gyermekláncfű és gyökér, csalánlevél, nyírfalevél, babhüvely. 

Száz szónak is egy a vége, a kezeléshez türelem és kitartás kell és ha lehet ne ragadjunk le egy gyógymódnál, minél komplexebb ebben az esetben annál hatásosabb.

GYÓGYÍTSD MAGAD ÉS ISTEN IS MEGGYÓGYÍT!