a szürkemarha eltűnése

szóval az történt a múltkor, hogy kidobtam 3 kg szürkemarhát kutyaeledelnek. a fagyasztóba került valamilyen famunka cserébe, de én nem tudtam róla, és amikor egyszer pakoltam egyszerűen odaadtam a papának, hogy főzze meg a kutyának. azt hittem még az öt évvel ezelőtti birkából maradt vagy valami ilyesmi, mert az utolsó adagokat hoztam el anyától mindenféle maradékként, hogy majd megfőzzük a kutyának, mert anya ki akarta kapcsolni a fagyasztót. szóval azt hittem, hogy ez is olyan maradék és megette a kutya. persze papa se szólt semmit, hogy ez olyan jó forma hús volt, felcímkézve meg minden. rá két hétre kérdezi az uram, mikor lesz egy jó kis pörkölt a marhából. hát mondom milyen marhából, hát amit a fagyasztóba tettem. kérdezem az a felcímkézett?(akkor már derengett, hogy valami nem stimmel) azt kidobtam a kutyának. mondanom sem kell, hogy ordított, (ez ritkán esik meg vele) én meg bőgtem egész nap. aztán ahogy egy ikrekhez illik két-három nap alatt el is felejtettem és már nem is szorít a szívem körül ha rágondolok. végül is csak egy darab hús volt. ezért nem fogom magam felkötni egy fára.