Vannak olyan esték amikor igazán tudom élvezni ezt az apróságot, hogy a munka le van tudva, ami nálam ezt jelenti, el van mosogatva (hogy ne ide járjanak a hangyák lakmározni) elő van készítve a másnapi főzés (hogy nekünk legyen mit lakmározni) csend, rend fegyelem a házban (apa-baba alszik :-) és nekem még van hozzá erőm, hogy ne csak bebújjak az ágyba szunyálni, hanem írkáljak mindenféle zagyvaságot.
most például arról, hogy elkezdtem ám hízni egy pár hónapja és rájöttem, hogy nem bánom, most ennek van itt az ideje. persze először zavart, mert nem fértem a gatyámba, de most nyár van úgyse hordok még bugyit se, így nem szorít semmi, hát akkor ki is élvezem.
szóval írtam a múltkor arról, hogy eltűnt az aurám, hát már tudom hova ment, bebújt a hasamba, meg a karjaimba, meg a fenekem párnácskáiba. :-) mert hát családi élet, biztonság, egyfajta szellemi tétlenség, tunyaság, elégedett hétköznapi boldogság, esti nagy vacsorák, mikor már nyugi van, megteszik ám a hatásukat. :-) szerintem ha lenne aurám narancsos vöröses színben ragyogna és valszeg arra a nagyhasú buddha szoborra hasonlítanék energetikailag. na persze nem kell itt drasztikus dolgokra gondolni, mondjuk 5kg plusz, de hát ez egy hatvan kilósnál már sok.
most olvastam a Coelho Witch of Portobello-jában, hogy ez az éhezős, fogyókúrás dolog ránk van erőltetve. Kiegészíteném azzal, hogy szerintem az evés ösztönös, a fiamnak nincs tesója, mégis begyűri a kaját mintha elvennénk tőle, vagyis a többezer évi éhezős evolúciós emlék jól be van vésve, ha van kaja, örülni kell neki és enni. Vagyis, a kaja oda megy majd ahol a elhasználom. Mivel én most főként fizikai dolgokkal vagyok leterhelve, ezért a fizikai szintre rakódik a többlet. De régen ennél sokkal többet is ettem és mégse híztam, mert szellemileg, vagy érzelmileg leterheltebb voltam és elhasználtam ott amit megettem. Vagyis nem az a baj ha sokat eszünk, az a baj ha nem használjuk el jól, vagy nem úgy eszünk hogy az étel olyan minőségben és oda jusson ahová kell. Tudom, hogy oda jut mindenkinek ahová nekem, de nem mindegy, hogy azért eszem hogy legyen erőm feltekerni a mélyútban egy 20 kilós biciklivel meg egy 15 kilós gyerekkel, vagy azért eszem mert egy bazi fontos megbeszélésen sziporkáznom kell, vagy mert ki vagyok borulva a tönkremenni készülő házasságom miatt és ki kell találnom valami okosat. Ezek mind másfajta táplálék energiát követelnek szerintem. Bringatolás: kolbász, hagyma kenyér. Megbeszélés: saláta, csíra, minden ami zöld. Házasságmentés: édesség, édesség, édesség
Most pedig, megyek aludni. :-)
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése