hová tűnt az aurám?

néhány hónap elhanyagolás után újrakezdtem az esti tornám, és a következőket állapítottam meg.
a pocakom nehezen áll vissza három évvel ezelőtti formájára. a saját kis jóga szerű gyógytornászos sztreccsinges egyvelegemben van egy gyertya állás is két kéz lenn a földön és vicces amikor a saját lógó pocakom szembenéz velem és szemezünk egy jót, miközben a talpam felett repkednek az esti denevérek.
tehát sajnos vigyáznom kell továbbra is az esti étkezésekkel, mert egy háromgyermekes (szép formájú) anyuka azt tanácsolta, erre a megoldás a koplalás. este tudnék nyugodtan enni, mert ugyebár akkor van nyugodt lehetőségem erre, de este már TILOS
tehát úgy döntöttem megteremtem a nyugalmamat napközben is.
eddig is próbáltam magam rendben tartani a gyerkőc mellett, de úgy látszik ez mostanában nem volt elég ugyanis, ahogy nő a gyerkőc úgy nő az energiaigénye is és én sajnos eltűntem mostanában valahol a balfenéken. lehet hogy azért mert két éve egyetlen egyszer sem voltam távol egy teljes napközbent a fiam nélkül? erre most már muszáj lesz találnom egy alkalmat!
ott hagytam abba hogy szemezünk a pocakommal és jön a következő gyakorlatom egy kis légzőgyakorlatos, földdel nappal összekapcsolódós auratisztogatás. Nahát én ürítem ki magam, kilégzés belégzés, tartom a kezem a föld felé, nem jön semmi.... na gondolom biztos rossz helyre ültem, tartom a kezem az ég felé, (épp lemenőben a nap) onnan se jön semmi, próbálgatom, kicsit arrébb kuporodok, nem megy. ennek fele se tréfa, meg kell keresnem az erőt... próbálom az eddig már semmi gondot nem jelentő belülről kifelé áradó erőmet az aurámon belül kicsit összpontosítani egy narancs labdában a két kezem között, hát a nagy levegőt markoltam ott is. nem estem kétségbe, gondoltam, na ez most nem megy majd legközelebb.
próbálgattam másnap is harmadnap is, hasonló eredménnyel, mire végre beláttam hogy hát az aurám az eltűnt vagy nem is tudom. a testem szépen érzékeltem, minden ok, nem vagyok beteg, habár a hársfavirágszedéstől egy hetet prüszköltem, de semmi komoly. na akkor mi lehet az oka ennek. ági barátnőm szerinte ennek most nincs ideje, nem kell érzékelni az erőket, csak befogadni és élni vele, és kész. más szerint közvetlen teremtsek kapcsolatot, hmmm nevezzük Istennek, szóval vele. de azért engem nem hagy nyugodni. hogy most akkor csak a testem van és kész is vagyok. ...
mindenesetre a másik amit észrevettem nem testi gond és nem is fogható a korábban már leírt szülés utáni PMS- ese tünetekhez.
kevesebb a türelmem úgy általában és azt szeretném érzeni, hogy hiányzik a kisfiam és aggódok kicsit, hogy ő is gondol-e rám és hiányzok neki, és hogy fog majd a nyakamba ugrani ha meglát. Szóval olyan dolog hiányzik amit csak a távolléttel lehet megoldani. nem elég egy délutáni gyors könyvtárba-szaladás, vagy egy reggeli bevásárlás egyedül, egy TELJES NAP KELL NEKEM.
ez a következő projektem. összehozni egy ilyet. elmenni kenuzni egyet a szigetre. például.
muszáj néha kikapcsolni mert ezek a pár órák már nem töltenek fel és a fogyasztás állandó. az egyetlen ami még így is működik az a bringázás. akár babával, akár nélküle, esőben napfényben, szélben az mindig szuper.
tudom, hogy mennyire kevés még az az idő amíg ennyire igényli a fiam a jelenlétemet, és pont ezért, hogy ezt jól ki tudjam használni és türelmesen szeretettel játékosan tudjak vele foglalkozni, ezért kell néha egy kis kikapcsolódás. régen persze ezzel sem volt gond, annyit melózott az anya, hogy örült, ha este egy kicsit a gyermekével lehetett. nem mondom, hogy én keveset dolgozok, van 130 négyzetméterem takarítani, most éppen hangyák támadása alatt, főzök, sütöm a kenyeret és rakom el a gyümölcsöket. de azért annyit mégse kell dolgoznom mint régen, és ezek nagy részét gyerekkel együtt, vagy mellette csinálom, szóval mindig ott van a nyakamon :-)
anyukák, ne sajnáljatok magatoktól egy kis kikapcsolódást ha tünedezőben van az erőtök. jobb a teljes lemerülés előtt a feltöltődésre is gondolni.