a blöff és a házasságtörés

Sajna nem túl jó dolgokat kell kiírnom magamból, jobban örülnék, ha valami jó kis nyaralásos sztorit tudnék most előadni, de ez egyenlőre még várat magára. Tény, hogy 5 hónapos várandósan esett meg velem a történet. Miért most kellett? Remélem leraktam egy bazi nagy karmát. Addig álljon itt ez tanulságul:
Több mint egy hónapja, feltűnt egy régi barát-barátnő a színen, akit én is ismerek és kedves szimpatikus csajszinak tűnt, talán kicsit naívnak meg az én ízlésemnek túl mosolygós kis kedvesnek. De hát nincs ezzel baj, nem az én haverom, a férjemé. Volt egy kis telefonálás, aztán megbeszéltek egy találkozót hogy jól kibeszélgessék magukat. Ezzel semmi gond nem is volt, mivel én sosem voltam elrontója a férjem semmilyen kikapcsolódásának, mert azt vallom, ha ő jól érzi magát valahol, feltöltődik akkor boldogan jön haza és itthon is jobban elvagyunk, türelmesebb a gyerkőccel és jobban örül a családnak. Rendszeresen el is járt ő egyedül vagy haverokkal is dobolni bulizgatni, és kb olyan 3 felére volt belőve, akkor járt mindig haza. Na most volt az első bökkenő. Reggel 6-kor kicsit aggódtam és telefonáltam, van-e valami gond? Nincs, lekéstek valami vonatot és már jön is haza. Mármint a csajt felrakja a vonatra és jön.
Jött is, és másnap még el is viccelődtünk azon, hogy bezzeg a csajjal elment egy fos marosi bálba is táncikálni, mert hát úgyis csak egyszer egy évben...
Erre föl kb 1 hétre rá, már megint be volt sózva, hogy megy valahova, persze ekkor már a szokásos egyedül megyek szöveggel, ami nem is lett volna feltűnő, ha a szervezéskor nem telefonálgat feltűnően sokat félrevonulva. Na ez persze gyanús volt, minek itt hazudni, ha úgyis elmegy, máskor is elment, nincs itt semmi gond kérem, meg szabad mondani hogy megint ráér a csaj és akkor együtt mennek. Sajna rosszul jártunk mert kiderült hogy igen és jött egy újabb, most már sokkal keményebb éjjel amit végigéltem, egyedül itthon, hogy na akkor most ez meddig lesz így? most is reggel hatkor jön majd? hát igen, most is akkor jött és persze most is csak telefonálásra. Másnap gyanús volt, hogy vitte magával a kis paplankát, amin a füvön szoktunk heverészni, amit kb akkor vitt magával utoljára, mikor engem akart megfektetni vagy 10 éve egy biciklis kiránduláson. Másnap ezen is jót nevettünk, most már kicsit keserédesebben részemről.
Ezután jött egy pár telefonálás, konkrétan volt mikor én vettem fel és kedvesen meg is invitáltam a csajt, hogy ugyan nézzen már be hozzánk is beszélgetni kicsit, ha úgy el van magányosodva, itt van gyerkőc meg jön a következő  is, gondoltam veszi a lapot, hogy ne csak a férjemmel haverkodjon, nálunk a teraszon is meg lehet inni egy pohár bort vagy ilyesmi. Persze kicsit zavartan hárított, hogy majd igen. Erre föl a régóta súlyosan betegeskedő apukája meghalt, ami persze engem megnyugtatott hogy akkor a hétvégére már biztos nem jön majd el bulizni. Hát tévedtem. Szegénynek ki kellett kapcsolódnia a sok tennivalóból és ismét vigaszt, szórakozást és ivócimborát talált az én kedves férjemben, akiben hirtelen feléledt az immár 15 éves barátságra előlépett kapcsolat, ami érdekes módon eddig évi egykét beszélgetésben kimerült. De most a sors ismét kegyetlen módon egy újabb egyedül megyek hazugság után, abban a pillanatban telefonáltatta meg a csajt, amikor pont ott álltam a férjemmel szemben és hallanom kellett a lebeszélt találkozót. Persze ezután nem volt kétséges hogy az egyedül megyek nem állja meg a helyét. Szóval jött a harmadik éjszaka, amikor kikötöttem hogy akkor most légyszi ne reggel hatig, mert másnap te vigyázol a gyerekre és én elmennék 3 és fél év után a gyerek érdekében, hogy szokja, hogy nem csak a szüléskor tűnök el 3 napra. Reggel 4 ig bírtam is, nulla alvással, és akkor ment a telefon. Jössz? Igen, negyed óra, miért megint meg kell várni a vonatot? Mondom erre, add a csajt, majd én rábeszélem, hogy keressen egy szingli pasit aki elszórakoztatja a vonatig, vagy ha nem tud találni akkor majd én küldök neki. Persze férjem beszart és dehogy adja, jön már. Jött is, negyedóra volt. Na akkor hajnalban meg is kapta, hogy akkor ezt most befejeztük, mert én ezt nem bírom és nem is tűröm. Persze jött a visszatámadás, pontokba szedve. Eddig anyám kérdezte meg mikor jövök haza, most meg te, hogy hova megyek kivel és kb mikor jövök. (jé tényleg, csak nem egy házasságban élünk) ez tényleg bazi nagy elvárás hogy ennyit tudjon egy külterületen 3 éves gyerekkel egész éjjelre egyedül maradó öthónapos kismama. Aztán meg, másodikként minden az én hibám mert kutakodok. Minek kell nekem mindent megkérdezni és tudni és beszámolót tartania (nem árultam zsákbamacskát hogy szeretek kommunikálni és nem vagyok süketnéma...) szóval a lényeg hogy én vagyok a hibás és mit képzelek én.
Ezután másnap elmenetelemkor folyamatos beszólásokat kaptam, hogy hova megyek meg kivel, meg miért vagyok ilyen ruhában stb.. amit kicsit nehezen tűrtem már és elengedtem a zöld szörnyeteget, amin kiakadt és én is, mert eddig elég jól kontroll alatt tartottam a dolgokat. Szóval a gáz az volt hogy találtam még egy sms-t is a telefonban, amiben konkrétan egy pesti cím volt megadva kapukóddal a csajtól, szóval mi ez ha nem felhívás egy keringőre... Tehát az ellenőrzés odáig fajult akkor már kikészülve idegileg, hogy amikor egész héten solymáron dolgozik, én meg sajnálom hogy szegénynek még maradnia kell mert nem fejezett be valamit, és másnap csak ebédre ér haza, amikor is boldogan és mosolyogva várjuk őt szeretettel.... szóval beblöfföltem egy újabb vitánál, hogy ne hülyítsen már ez nem egy barátságosdi, hogy ő bemegy pestre a nőhöz és ottalszik nekem meg azt hazudja, hogy dolgoznia kellett maradni. És sajnos bejött. Tényleg megcsinálta a rohadék. Pofámba hazudott és itthagyta az öthónapos várandós feleségét még egy nappal tovább egyedül, állítólag munkafelmérés címén, mivel valami galéria kellett volna, de nem jött össze. Támadás: most már nem vállalhat munkát egyedülálló nőnél? Dehogynem baszki, de nem kéne akkor ottaludni és azért arról én is tudhatok nemdebár? Dehát ő megivott egy sört. Ja igen persze, spontán, de azért előtte behazudta hogy nem jön haza, tehát tervezte. Meg amúgy se igyon meg egy sört, hanem siessen haza a családjához, akiket egy hete nem látott.
A kérdésem az. Milyen ringyó az ilyen, aki erre vetemedik, ami nekem és már normális nők számára mindig tabu volt. Mit képzelt, hogy otthon a feleség tök áldását adja arra, hogy az ő lelke és teste is esetleg ápolgatva legyen? Pont az én férjem által? nincs több millió szingli pasi akihez fordulhatna.? Mi a faszt képzel? (amúgy nem szoktam káromkodni, ezt mindenki tudja rólam, hogy a kiborulás jele) Még ha a férjem be is hazudik neki mindenfélét, egy okos nő tudja hogy az ilyennek a fele se igaz, csak a becserkészés miatt mondja a pasi. Meg ne is haragudj, azért a babát meg is csinálta nem túl rég otthon. Még kész sincs... Szóval, ha naív volt akkor azért érdemli meg a büntetését, ha meg egy számító kis kurva aki szét akar szakítani egy családot, akkor meg azért. Mindenesetre ha lenne rá mód, egy őszinte bejegyzést érdeklődve olvasnék a részéről. De valszeg ez nem fog megtörténni, mivel a férjem olyan kibaszott belátó és rendes, hogy bevédte a csajt, nehogy fel merjem hívni, mert van szegények elég baja, család, munka stb. Ha fel merem hívni ő elmegy. (hmmm. azért ez komoly lehetett)  Ó hogy oda ne rohanjak, egy öthónapos várnadós megcsalt feleségnél biztos jobban kell őt gyámolítani, szeretgetni és ápolgatni a kis lelkét. Egy dolgot tudok elképzelni még. A férjem őt is átbaszta. Megkefélte, aztán rájött a csaj érzelmileg is nyomul rá, közben én is gyanakszok otthon, és le akarja koptatni. Most lelkiismeretfurdalása kettős, átbasztam egy régi havert és még a feleségem is megcsaltam. Na azért nem sajnálom egyiküket sem. Csak nem tudom mi lesz a vége. Elvileg meg lett nekem ígérve, hogy nincs több hazugság és megszakítja a kapcsolatot, telefon meg találka meg ilyesmi kizárva. És persze nem akar minket elhagyni, meg válni sem akar. De ezt nem magától esdekelve mondta, hanem az én kifejezett kérésemre a szájába adva a szavakat. Semmi magától megbánás, csak a pökhendiség, támadás. Honnan tudhatnám hogy így lesz-e? solymár messze van és a pasik sajnos bevédik egymást. (tapasztaltam)  A maradék időmre sajnos marad az aggódás, hogy megússzuk-e épen ezt az egészet a babával a hasamban? Ha Isten szeret akkor igen. Eddig hálát és szeretetet kaptam és adtam. Ezután is így szeretném. Egy barátom azt tanácsolta kezdjek gyűjteni. Ezt is megteszem. Támogatásra számítok a barátaim részéről és még a férjem szülei részéről is, mert nekik mindenről beszámoltam. Egyenlőre az én oldalamon állnak és értetlenül szemlélik a dolgot, de egy anya mindig a fia oldalára áll, ha végül elmérgesednek a dolgok. Remélem addig nem jutunk el.
Addig is, aki olvassa tanuljon belőle. Túl rendes és független voltam a férjem mellett, mindent elintéztem, egyedül vittem a gyereket, hagytam őt elmenni, nem kényszerítettem olyasmire amihez nem volt kedve, nem zavartam őt ott, ahol tudtam inkább egyedül lenne. Mindezt tőle az ő hatására és szinte kényszerből tanultam meg tőle. Előtte sosem voltam ilyen. Ez hiba volt. A másik nő rászorultabbnak tűnt és ő kapta meg az odafigyelést egy teljes hónapra. Hát most már óvatos leszek. A baba is rákényszerít majd minket az összetartásra. Egymás segítésére, odafigyelésre. Remélem álljuk majd a próbát. Ha nem, nem tudom mi lesz. Én innen ki nem teszem a lábam. Ez az otthonom, és a fiamé is. A családomért és a férjemért pedig harcolni fogok.