társkeresés vagy önmagunk megtalálása

Írok most egy jó példát, mert olyan jó volt látni, hogy vannak még sikeres élethelyzetek a környezetemben..
Sajnos mostanában nem sok fordul elő... :-(
A kiindulópontja az a helyzetnek, hogy akiknek nincs párkapcsolata már régóta, milyen úton-módon találhat magának megfelelő társat. Erre sok lehetőség kínálkozik manapság. Vannak ugyebár az ilyen-olyan társkereső klubok, weboldalak, na meg a sok szórakozóhely, fesztiválok, koncertek, akár a munkahely, vagy baráti társaságok, úton-útfélen, buszon-vonaton, stb. Szóval ezer módja van az ismerkedésnek sokszorta több mint régen, mégse nagyon sikerül megfelelő társat találni.
Én azon gondolkoztam már régóta, hogy nekem annak idején mikor még nem voltam férjnél hogy ment ez.
Először is, volt az első igazi hobbim, a barlangászás, sziklamászás. Na azt igazán imádtam, nemcsak azért, mert gyönyörű helyeken jártam, izgalmas dolgokat csináltam és jó volt a társaság, hanem azért a pasik miatt is, mert az a típus nekem igazán bejött. Néptáncra is jártam egy ideig, de ahhoz nem volt megfelelő a tartásom és nem tudtam benne olyan jó lenni, mint amit elvártam volna magamtól. A fősulin persze elmaradtak a hobbik, ott a szokásos haverok buli fanta háromszögben intéztem a pasiügyeket is, nem sokat kellett mozgolódnom. Az egyetemen és utána a zene kötött össze mindenkivel akihez vonzódtam, mert akkor nagyon fontos volt számomra az, hogy mit hallgatok. Később amikor már beszippantott a munka világa, kicsit érzetem én is egyfajta aggodalmat, hogy majd mi köti le a szabadidőmet és elkezdtem újra tanulni, jött a gyógynövényes suli, mint örök szerelem, a természet és a kirándulások, utazás. Nem volt gond azzal, hogy kikkel ismerkedek, mert csupa hasonló gondolkodásúval hozott össze a sors, mivel mindig azt csináltam amit szerettem, olyan helyekre jártam ami tetszett. A lényeg az egészből, hogy ha a saját útját követi az ember és odafigyel a belső igényeire és azt csinálja amit szeret és érdekli, vagy amit fontosnak tart, akkor nem tévedhet nagyot az ebből az ismeretségből adódó társválasztással sem.
Persze vannak kivételek. Nekem például nem jött be az önismereti csoportok, meditációs bandák és hasonlók férfivilága: vagy volt a Mester, aki maga köré gyűjtötte a titkon mind belé szerelmes nőciket, vagy a pasik mind annyira elférfiatlanodtak a sok meditálástól meg lelkizéstől, meg a női energiáktól, hogy már csak jókat lehetett velük beszélgetni, de mint pasik nem voltak vonzók.
Sajnos sokan indulnak el ebbe az irányba, és nem nagyon hallottam olyanról, akinek innen jól sikerült választania. Általában az ilyen csoportokba azért jár az ember, hogy magát rendbe tegye, nem jól jön az ki, ha közben egy újabb feladatot,egy párkapcsolatot vesz a nyakába, amire esetleg még fel sem készült, vagy egy nem ép emberrel találkozik valószínűleg és csak még jobban sérül. Tehát az eredeti probléma megoldása helyett még újabbak merülnek fel.

Ezzel szemben nagyon jó beruházás hosszú távon, olyan dologgal kitartóan foglalkozni, ami számunkra fontos, értékes. Például egy ismerős egyedülálló anyuka, évekig járt egy idegen nyelvű családi közösségbe, ahol a gyermeke találkozhatott és szívhatta magába az idegen kultúrát, ha már az apja részéről ezt nem kapja meg, azért mégse törlődjön ki származása. Ez a hely nem egy tipikus ismerkedő hely, sőt inkább családok, anyukák vannak jelen, mégis évekkel később innen ismerkedett meg egy férfival, aki valószínűleg értékelte azt az erőfeszítést amit ez az anyuka véghezvitt a fia érdekében.
Egy másik ismerősöm régóta nem talált társat és eleinte ő is a hagyományos, fent felsorolt eszközökkel próbálkozott, de mostanra örömmel hallottam tőle, hogy csupa olyan dolog irányába indult el amik csak számára fontosak, függetlenül a társkereséstől. Szeretett volna megtanulni lovagolni már régóta, így jelentkezett önkéntesnek egy gyerektáborba, ahol eltölt egy hetet és megtanítják őt fizetségül. Jó példa arra, mennyi jót tehetünk azáltal, hogy az utunkat járjuk. És ki tudja, talán itt ismerkedik majd meg élete párjával?

Annak idején mikor még nem volt a gyerkőc én is jelentkeztem önkéntesnek egy környezetvédelmi alapítványhoz és ha jól belegondolok, nem lett volna akadálya, hogy ott megfelelő társra találjak, de akkor én már férjnél voltam. Ettől függetlenül láttam jó pár szóba jöhető pasit. Mindnek rendben volt az értékrendje, jóképűek voltak (legalábbis szerintem) és biztos lett volna olyan akivel meg lehetett volna próbálni. A múltkor az évek óta dédelgetett álmom teljesült, amikor elmentem a fülemülék éjszakájára a madarak énekét hallgatni és ott is láttam egyedülálló pasikat, akikről lerítt, hogy a csajok kergetése helyett inkább az erdőbe járnak, vagyis pont megfeleltek volna egy hosszútávú kapcsolatra.

Mert, mi is a baj a hagyományos, ma divatos eszközökkel? Akik fesztiválozni járnak nagy részük az ereszd el a hajam projektet követi, örül, hogy kiszabadul, flörtöl és több számot is begyűjt egy este alatt, aztán esetleg csemegézik belőlük, ha van kedve meg ideje, rosszabbik esetben otthon várja a párja.
A hosszú külföldi utazásokon lehet találkozni jóképű kalandorokkal, mindenféle korosztályból, de őszintén, mennyi az esélye annak, hogy egy ilyen kalandor csak a mi kedvünkért pár együtt töltött nap után letelepedik és felhagy a kalandozással?
Ráadásul egy munkahelyi vagy utazás közbeni ismeretségnél is sokkal magabiztosabban lép fel az az ember, aki nem ér rá bármikor randizni, mert van olyan állandó elfoglaltsága, amit szeret csinálni és csak maga miatt csinálja. Az ilyen csodálatra méltó manapság a sok ide-oda lézengő semmittevő között.
Természetesen nem árt a céltudatosság egy hobbi kiválasztásakor, ha esetleg még nem döntöttünk.
Azok a hobbik amiket magányosan űzünk sokkal később hozhatnak csak eredményt, több szerencse kell hozzá. Képzeljük el, ha például futni járunk rendszeresen, mindig ugyanazon az útvonalon, mennyi idő kell ahhoz, mire az egyszeri szemvillanásokból egy rövid beszélgetés vagy egy randi lesz. De egy társaságban végzett tevékenység előbb is gyümölcsöző lehet. Manapság divat az íjászkodás és már vannak íjász klubok is, fedett gyakorló pályákkal, versenyekkel, stb, akinek például bejön ez a típus miért ne próbálna meg egy ilyen helyre beiratkozni? Persze nem azt mondom, hogy egy divatmagazinból válasszunk ki egy férfi vagy nőideált és kezdjük el a képénél feltüntetett sportokat űzni, hátha összefutunk vele, de ha szeretünk főzni, elmehetünk egy gyorstalpaló továbbképzésre és lehet, hogy ott találkozunk olyannal akinek hasonló az érdeklődése, ami már egy jó alap.
A fesztivál, koncert, klubozás lutri. Bárkivel összehozhat a sors. És nem azt mondom hogy ez baj, de ne ez legyen az egyetlen forrás amiből táplálkozunk. Találjuk meg a magunk kedvtelését és az majd  nagyobb eséllyel vezet el minket a megfelelő emberhez. Nem ér csalódás, mert azt csináljuk amit szeretünk, és ha nem jön össze semmi, az sem baj. Ez maga az élet! Nem egy erőltetett, évekig tartó társkereső tevékenység.
Erre buzdítom minden egyedülálló barátomat!

Kitartás! És meghozza gyümölcsét a jókedvvel végzett munka és az igazán élvezett szórakozás!