Hát jó rég nem írtam.
De most már kétszer is eszembe juttatták a kis titkos naplómat, ami mint kiderült nem is volt olyan titkos.
Volt egy-két régi bejegyzésem, amiket teljesen idegen emberek is elolvastak, mivel a honlapra feltettem a blogspot címet. Ez fura, de biztos a "titkos naplóm" kifejezés izgatta a fantáziájukat, miről is írhat egy anyuka... Hát olyan izgi dolgokkal nem szolgáltam, de azért a blöffölős bejegyzés bejöhetett, biztos a sok kármokodás miatt, azt sokan szeretik. Szóval említették a kis krízisünket többen is, és persze nem a gyógynövényekkel az ízületi bántalmakra írt bejegyzésem maradt meg bennük, ami hasznos és sokakat érintő probléma, hanem a kis izgi, más magánéletébe való bekukkantás. Persze magamra vessek, ha kiraktam. Ha kiraktam hát hagy vigyék.
Szóval remélem tanulságos kis történetet kerekítettem, és lehet egyszer majd valami filmes forgatókönyves is felhasználja a melodramatikus sztorijához happy enddel a végén.
Mert az lett! Jelentem: boldog vagyok.
Elégedett vagyok.
És nincsenek olyan kis izgi dolgok, sem családi szennyesek amiket teregethetnék, ha megkérdezik, hogy vagy? Néha már tök ciki megmondani, hogy jól vagyok, boldog és elégedett. De gáz, ilyen is van? Semmi válás meg ilyenek? Megcsalás, meg gyerekbaj, meg ételallergia? Még csak egy nyamvadt betegség se? Hát nem is tudom, hogy képzelem ezt.
Mindenesetre én is megjártam a magam útját, de amiben talán különböztem másoktól, az a problémamegoldási készségem. Mármint, hogy nincsenek különleges képességeim, csak készségem van rá, hogy megoldjam. És tenni is teszek érte, és nem a számat tátom, meg járatom. Szóval a boldogságért meg kell dolgozni és jön. Néha azzal jön, hogy pont nem dolgozok rajta.
Hát akkor hajrá, mindenki mehet a magáé után.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése